Back to the Rafters (2021): Season 1, Episode 6 - Pinch Me Linda - full transcript

CSALÁDBAN MARAD

Kitűnő, srácok!

Váll!

Szteppeld el a bánatodat!

Egy órára sikerült is elfelejtenem.

Ez az! Sztepp! Bravó, lányok!
Bravó, Colin!

És most előre!

Kitűnő!

Csípőt forgatni! Ez az!

Boka! És egy, kettő,
három, négy, kar! Gyönyörű!

Beállás! És le!



Csodás, srácok! Szuper volt!

Fújjátok ki magatokat,
aztán nyújtással fejezzük be!

- Remek!
- Nagyszerű!

Jobban vagy?

Igen.

Született tehetség vagy.

Mondja ezt egy kétballábas.

A sztepp segített?

Attól függ, hogy miben.

Tényleg azt hiszed,
hogy Buradeena a megoldás?

Egyelőre igen. Rubynak.

Önző Donna azt reméli,
hogy idővel mindhárman visszajöttök.

Hiányzott a régi Rafter család.

Ők már nincsenek. Hat éve elautóztak.



Az a baj, hogy berendezkedtünk,
de nem tisztáztuk a problémákat.

De továbbra is Dave-vel
képzeled el az életedet.

Igen, így vagy úgy.

Nem tudom még pontosan.

Kezdjük a nyújtást!

Sasszé, szökdécselés, ugrálás!

Fenntartottam a látszatot Donna kedvéért.

Jó.

Mozgassuk meg a karokat!

Lendítsük körbe! És felnyújtjuk. Gyönyörű!

Derűsen!

Anyu eljött elköszönni.
Erre szteppórára hozzák.

- Fel kéne venned.
- Igen.

Donna biztos megint mondaná,
hogy "Csipkedd magad!"

- Mi a baj?
- Úgy tűnik, most fejezik be.

Vigyázz a sörömre!

- Azt hiszem, ő mindig...
- Igen, Steve...

Eléggé levertnek tűnik.

Ja, most nem pezseg.

Köszönöm a cipőt.
Nálad fogok vásárolni, ha visszajövök.

Jól csináltad.

- Nagyon remélem, nem filmeztél.
- Nem. Látod?

Beszélhetünk?

Megvár a búcsúital.

- Tudod, hogy nem bántanám Rubest.
- Szándékosan nem.

- Sok a dilis fazon.
- A közönséged, Carbo.

Jó, van köztük.

Sajnálom! Azt is, hogy az
Observation Earth miattam nem jött össze.

- Csak segíteni akartam.
- Miközben közvetítesz.

- Csak szórakoztatok.
- Nyugodtan kommunikálj a követőiddel.

De a finomabb énjüket hozd elő!

Az élet nem csak tréfa.

Azt várják, hogy hülyüljek.

És a reklámoktól meg az áruból
jön be a pénz.

Egymillió követőd figyel.
Próbálj meg valami értéket alkotni!

Vége a kioktatásnak.

Igazad van. Megmondom nekik.
Még ha el is veszítek követőket.

- Mennyit érnek, ha ezért elveszíted őket?
- Igaz.

Ben és Cassie
már nagyon várják Görögországot.

Mi is, Rettával.

Jó barát vagy.

Ha nem fér be a kocsiba, megoldom másképp.

Julie! A kedvenc képem
a kedvenc bimbózó tehetségemnek.

Emlékeztető, hogy folytassa a festést.

Itt hagyom. Úgyis visszajövök.

Az nem olyan biztos.
Köszönöm szépen, Charles.

Valahogy bepaszírozzuk a kocsiba.

Túl jó ez a kép Buradeenához.

Ruby nem nagyon örül, hogy visszamegyünk.

Ha itt maradunk, apa jönne ide.
De anya beadta a derekát.

Nézd más szemszögből a dolgokat, Ruby!

Aszály, tűz, bányászat.

A vidéki városok a frontvonalban vannak
a klímaváltozás elleni harcban.

Nem ott kéne lenned,
ahol a legnagyobb változást tudod elérni?

Gondold át!

És szállj le a tudod kicsodáról!

Mindig szívesen látjuk, Charles.

A festőkészletemmel megyek.

Nehogy Bennel eltűnjetek!

- Maradj vacsorára!
- Nem, de köszönöm.

Jó. Szia!

- Viszlát!
- Szia!

-Au revoir!
- Nahát, milyen kedves!

Erre elviszel tőle.

Hazaviszlek apához. És Paddóhoz.

- "Charles mindent tud", igaz?
- Igen.

Köszönjük, hogy ilyen sokáig
itt maradhatunk.

Legalább nem unatkoztunk.

Van még idő vacsi előtt, ha...

Igen, beszélnem kell vele, köszi.

Gondolkodom rajta, oké?

Jó.

Nagyjából igaz, amit mondott.

De itt többen veszik a lapot.

Talán túl sokan.

Itt csak egy csepp vagy a tengerben.
Buradeenában te lennél a tenger.

Még több változást hozhatsz.

Nem gondolod,
hogy kicsit elszakadtál a valóságtól?

Őrület lett ez az egész.

Vissza kell térned ebbe a világba.

- És hiányzik az apád, nem?
- Hát persze.

Ő nem mondta, mert ránk bízza a döntést,

de mi is hiányzunk neki.

Menjünk haza, győzzük meg apát,
és aztán mindhárman visszajöhetnénk.

Itt sokkal mozgalmasabb az élet.
Vedd rá, anya, kérlek!

- Nem tudom rávenni semmire, édesem.
- De hátha!

Hátha, bár már semmit sem tudok biztosan.

Azt hittem, tudom.

Csak a gyerekek szoktak összezavarodni.

Akkor válsz felnőtté, amikor rájössz, hogy
a szüleid épp olyan érzékenyek, mint te.

Jólesne, ha támogatnál.

Te tényleg összezavarodtál.

Igen.

Hát, azt hiszem, hiányzik Paddo.

- És Rose. Meg Tara.
- Na, látod!

- Talán Charlesnak igaza van.
- Majd meglátjuk.

Próba szerencse.

Gyere ide!

Jó kislány vagy.

- Kész a vacsora.
- Köszönöm.

Menjünk enni,
holnap hosszú út áll előttünk.

Csak ön után, kisasszony!

De hova vezet ez az út?

És mit is keresünk?

Megmondom neki, amint hazaér.

Mindenképpen értesítelek. Jó, kösz, Rach.

- Hogy ment Eddie-nek, rúgott gólt?
- Az ausztrál válogatott felfigyelt rá.

- Megint Rach hívott?
- Igen.

Háromszor egy nap?
Azt hittem, az Observation Earth-nek vége.

Vége is.

A babáról van szó?

- Minden rendben?
- Igen.

- Semmi komoly?
- Nem hiszem.

Én mondom el anyádnak.
De a bátyádnak egy szót se róla!

Mindjárt ott vagyunk.

De én nem. Még a közelében sem járok.

Csak annyit tudok, hogy apró változások
nem lesznek elegendőek.

Ruby! Nagyi!

- Ezt nevezem üdvözlésnek!
- Szia, Rubes!

Szia, drágám!

- Örülök, hogy látlak.
- Én is.

- Szia!
- Szia!

Szia, Rubes!

Szia!

Szent a béke?

Igen. Jól vagy?

Kicsit fáj még.

Büszke vagyok a lányomra.

A sok szaros szarozásra?

Tényleg, apa? A legtöbb gyerek haragudna.

- De te más vagy, mint a többi.
- Az tuti.

Rendben?

Igen.

Menj be!

Visszajöttél! A nagyot ne te vidd!
Tessék, ezt!

Én viszem a nagyot.

Aztán egyszer csak, azon az éjjelen...

Milyen érzés?

- Újra itt lenni?
- Igen.

Egy kicsit furcsa.

Lenne egy javaslatom.

35 év alatt rögzülnek a régi szokások,
ezért változtatni kell rajtuk,

kitalálni új dolgokat.

Utazz el!

Szóval...

Látogasd meg Rach-et!

Legyél ott a szülésnél,
és maradj, ameddig jólesik!

Tudom, hogy örülnél neki.

- New Yorkba?
- Segíts neki!

És közben gondold át az érzéseidet,
távol a napi rutintól.

- Csak most jöttem vissza.
- Így könnyű újra összepakolni.

És mi lesz Rubyval?

Ránk férne, hogy kicsit kettesben legyünk.

- Ben és Cassie majd látogatják Tedet.
- Ők Görögországba mennek.

Egyelőre nem, az még odébb van.

De te döntesz.

Mit szólsz hozzá?

Nem állíthatok csak úgy be Rachelhez.

Amikor legutóbb beszéltünk,
azt mondta, mindenkit irányítok.

- Meg kell kérdeznem.
- Már megkérdeztem.

Gondolkodott a dolgon. Én nem erőltettem,
és benne van a dologban.

- Sőt, boldog lenne.
- Ezt mondta?

Igazából ő akarta megkérdezni tőled,
miután visszament.

De nem akarta bonyolítani a dolgokat.

- Miért, bonyolítaná?
- Csak ha hagyjuk.

Ugye nem taszítasz el magadtól?

Nem, azt akarom, hogy ragadd meg a
lehetőséget. Maradj, ameddig jónak látod!

Nem sok férj ajánlana ilyet.

Csak szeretnélek újra mosolyogni látni.

Mi ütött apába, Nathan?
Anya csak most ment vissza hozzá.

Ennek semmi értelme.

Beszélnünk kéne mindkettőjükkel.

Ha mi nem mondhatjuk ki, akkor ki?

Van egy ötletem.
Szombatra ne csinálj programot!

Majd szólok, ha elintéztem.

Jó, szia!

Figyu, helyettesítenél a hétvégén?

- Persze. Miért?
- Vészhelyzet van. Buradeena.

- Az apád?
- Fizikailag jól van.

Csak támadt egy őrült ötlete.
Nathannel beszéltem.

- Hogy van?
- Jól. Kezd beilleszkedni.

Érdekel?

Kedvesen kért bocsánatot, igen.

Tudom, nem vagyok következetes.
És változtasd meg a műszakbeosztást!

Köszönöm.

Tessa, Ben Rafter.

Tennél nekem egy szívességet?

- Elaludtam, miközben vártalak.
- Aludj csak tovább!

- Már felébredtem.
- Van egy ötletem.

- Ez biztató.
- Segítene anyának és apának. Talán.

- Van egy jobb ötletem.
- Nem hiszem el, mit művel apa.

- Saját magával szúr ki.
- Később.

Azt hiszem, várhat.

Igen.

Körbe-körbe megyünk.
Pont illik a helyzethez.

Azért utaztam el Rachelhez,
mert menekülök?

Még mindig ürügyként használom
a gyerekeket?

És Dave ugyanezt teszi?

- Hol vannak a többiek?
- Szia, álomszuszék!

Anya és Nathan
sétáló meditáción vagy min vannak.

Paddóról fogalmam nincs.

- Elmehetek Tarához?
- Persze.

- Azt hittem, nem motorozol már.
- Csak kipofozom, hogy eladhassam.

Néha az élet üzen nekünk.

- Mit üzen?
- Hogy hagyd abba, amíg életben vagy.

Értem.

És most mit fogsz csinálni?

Valami olyat,
amivel nem nyársalódhatok fel.

Érthető.

Örülök, hogy nem haltál meg.

Hát még én!

Így lesz időd.

- Mire?
- Hogy velem együtt tüntess.

A következő klímatüntetésen. Hajrá, apa!

Hajrá, apa! Nyomjad, apukám!

Gyere csak ide!

- Apa!
- Elkaplak.

Meditáció a medikáció helyett.

És sokkal nyugisabb is,
mint a szteppterápia.

Találtál választ?

Nem igazán. Te?

Azt hiszem,
a munka egyelőre pont elég válasz.

- Hát igen.
- Szóval...

Rach.

Mi van vele? Mondtam, fel van dobva.

Nem, úgy értem, te mit gondolsz erről?

Azt hiszem, szüksége van rám.

Nem akarok érzéketlennek tűnni,
de biztos vagy benne?

Már nyolc hónapos terhes volt,
amikor megtudtuk.

Ezt is megoldja majd.

Elméletben könnyű erősnek érezni magad.

De nemsokára megszületik a baba,
és én ott leszek vele.

- Jó.
- Legfeljebb pár hónapra megyek.

- Pár hónapra?
- Ha annyi időre lesz szüksége.

- És ha ott találod meg azt, amit keresel?
- New Yorkban?

- Igen.
- Ugyan már!

Nagy város, sok lehetőséggel.

Ha így lenne, akkor is biztos vagy benne,
hogy csak Rachel miatt mész?

De ezt majd megbeszélhetjük a pikniken.

Pikniken?

- Milyen piknik?
- Családi, apa is jön. Ben ötlete volt.

Nathan célzott rá, hogy lesznek beszédek.

- Miről?
- Rólad, rólam, rólunk.

Aggódnak New York miatt,
és én csak most jöttem haza.

És szerintük itt a helyem.

- Ez nem az ő dolguk.
- Szerintük igen.

Ugye tudod, hogy elértük azt a kort?

- Amikor a gyerekek nevelnek minket.
- Nem vagyunk olyan öregek.

- Ez öreges.
- De, öregek vagyunk.

Jöhet a járókeret!

Kapd be, Greta Fújberg!

Te kapj be egy darab szenet!
Ne szórakozz velem, gyökér!

Ez az, Rubes!

Kéne egy környezetvédelmi klub a suliban,
hogy meggyőzzük az ilyen tagadókat.

- Igen.
- Kiadhatnánk egy újságot.

- Az öreg Spade nem engedi.
- Majd meggyőzöm. Benne vagytok?

- Ha Rose benne van, én is.
- Naná.

Rubes, gyere haza! Változott a program.

Szia!

Harmincegy.

- Harminchét.
- Hogy megy, nagypapa?

Negyvenegy!

- Negyvenhárom, negyvenhét...
- Furcsa.

Prímszámok. Mindig beválik,
ha nem tudsz pisilni.

Sose jutottam 51-nél tovább.

Furcsa, hogy nem emlékszik,
mi volt tegnap, de a prímeket ismeri.

Bizonyos dolgok megmaradnak.

- Hova is megyünk?
- Buradeenába.

Családi piknikre.

Azt ki nem hagyná senki.

Ha már a régi dolgokra sem emlékszik,
akkor nagy baj lesz.

Kicsit, mint anyánál.

Ha az, amin most keresztülmegy,
elfeledteti vele a szép időket...

Szóval a mai nap egy emlékeztető?

Gyengéd emlékeztető. Nem csak neki.

Apát is fel kéne rázni kicsit.

- Nagyon titokzatos vagy.
- Balszerencsét hoz, ha beszélek róla.

Majd elmondom a pikniken. Babonás vagyok.

- Jobb kiadni magunkból, mindig azt mondom.
- Menjünk!

Tudom, mit csinálok.

Remélem.

Ezt nevezem!

Gyönyörű!

- Helló!
- Tessék, drágám!

Köszönöm. Mi van a kávézóval?

Megoldottam. Szerinted kihagynám ezt?

- Jóvá kell tennem egyet s mást.
- Nem kell.

Túllőttem a célon.

Segítettél.

- Ha te mondod.
- Tényleg.

- Igen?
- Szent a béke.

Jó.

Minden tányér és edény
környezetbarát, Rubes.

Az jó.

Várjunk, ti újra együtt vagytok?

Igen. Láttam őket csókolózni.

- Lebuktunk.
- Mióta?

- Már egy ideje.
- Kiteszem a lábam, és mi történik!

Válthatnánk témát?

- Helló!
- Nicsak! Ezt megúsztátok.

Itt az egész család!
Most kezdjük felpezsdíteni a hangulatot!

Szia, apa!

Szervusz!

- Hol van Cassie?
- Telefonál.

Majd elmondja, mi van.

- Hogy utaztatok?
- Minden simán ment, nem igaz?

- Csak egy brunyálásra kellett megállni.
- Értem.

- Mi olyan vicces ebben?
- Gyere, igyál egy sört, Ted!

Nem mondok nemet.

Bármi is az oka,
jó ötlet volt ez a piknik.

A házassági tanácsadás ráébresztett, hogy
mennyire segít, ha kimondjuk a dolgokat.

És aggódunk értetek. Mindkettőtökért.

Mondhatsz nemet. Ez csak egy piknik,
de szeretnénk mondani pár dolgot.

Szívesen meghallgatom,
ha apátok is így van vele.

De már eldöntöttem,
hogy meglátogatom Rachelt.

Jó, de azért érdemes lenne
meghallgatnod minket.

Ettől most egész ideges lettem, fiúk.

- Lássuk, hogy sikerül.
- Jó.

Gyertek kajálni!

Buli van, és miért? Mert piknikezünk!

Igen!

- Minek van fura szaga?
- Minek?

A bohóckakának. Bizony!

Erre emlékszem.

Elég sokat iszol abból.

- Hahó!
- Bocsánat!

Jobb kiadni magadból. Bravó, kislány!

Akkor ezzel váltsuk komolyra a témát,

mert ennek a pikniknek célja van, igaz?

A régi mondás úgy tartja:
"Előbb nevetünk, aztán sírunk."

Mennyire igaz most!

Felnőtt-téma jön. Eddy, Ruby?

- Bocs, Tess!
- Persze, megyek.

Maradhatsz, ha akarsz,
de ez nem igazán gyerekeknek való.

Jössz, Ruby?

Előbb hadd mondjak valamit,
aztán megyek veled.

- Rendben.
- Gyere, öcskös!

Köszönöm.

Oké.

Az elmúlt hetekben ráébresztettetek arra,
hogy a felnőttek csak nagy gyerekek,

ami jó, mert így kisebb rajtam a nyomás.

Nem kell felnőnöm.

Én tudom, mit akarok.

De az legyen, ami boldoggá tesz titeket.

Rátok hagyom a komoly dumát.

Kösz, édesem.

Szívesen mennék New Yorkba.
Gondoljátok meg!

- Veled mi a helyzet, nagypapa?
- Nem vagyok gyerek.

Mondanék pár szót, ha nem gond.

Mint tudjátok, nem sokkal azután ismertem
meg Dave-éket, hogy a városba jöttek.

Két letépett kis cetli volt
Tessa kávézójában.

Az egyiken villanyszerelőt kerestek,
és hosszan sorolták a feltételeket.

Az egyik
a jó problémamegoldó készség volt.

Emlékszem, azt gondoltam:
"Azt hiszem, ennek megfelelek."

A másik újságcikken ez állt:
"Dave és Julie kerti lakása kiadó."

Szóval a sors rendezte így.

És az első naptól azt gondoltam,
hogy csodálatos pár vagytok.

Tökéletes pár.

És remélem, ez így is marad.

Hashtag, párkapcsolati célok.

- Kösz, haver.
- Kösz, Paddo.

Ki jön?

Nem vagyok vak a jó napjaimon.

De miattam nem kell aggódnod, édesem.

Se anyád miatt.

Itt vagyunk egymásnak.

Szóval azt tedd, ami a legjobb neked!

- Kösz, apa.
- Kösz, Ted.

Oké.

Bármit is veszítettem el mostanában,
vagy fogok a jövőben,

valami mindig megmarad bennem.

Valami, amit ti adtatok nekem.

A Rafter-énem.

Ami átsegít engem
az előttem álló változásokon,

és remélem, benneteket is átsegít majd.

És helyrehoz mindent.

Drágám.

Ezt nehéz lesz felülmúlni.

Csak azt szeretném elmondani,
hogy neked ez az otthonod.

Ne menj el!

De ez önző álláspont,
és apának sincs ellenére, hogy elmenj,

szóval hagyjuk. Ehelyett...

Akárhogy is végződik, meg fogjuk érteni.

Mert túlságosan szeretünk,
és tudjuk, miben reménykedünk.

Nehéz nem együtt látni benneteket.

És azt hiszem,
ebben a szóban benne van minden: együtt.

Csak így lehet. Ugye, apa?

Azt hiszem, értelek, fiam.

Cassie?

Most mehet?

- Vágjunk bele!
- Oké.

Most nem rólatok lesz szó, hanem rólunk.

Örökbe fogadunk.

- Elindítjuk a folyamatot.
- Keresünk egy új Raftert.

Kellett egy kis idő, hogy megértsem,
de sosem voltunk még ennyire együtt.

Drágáim!

Ez fantasztikus!

Julie.

- Gratulálok!
- Köszönöm.

De elég az "együtt"-ekből.
Megértettem. Világosan fogalmaztál.

- Ez is volt a szándékom.
- Hozom a pezsgőt.

- Jó.
- Remek szülők lesztek.

Először a nevetés,
majd a boldogság könnyei.

Egy csomó jó szándékú
érzelmi zsarolásban volt ma részünk.

- Igen, de megható volt.
- Igaz.

Bennek igaza van.

Csak együtt fog menni.

- Nem kéne külön lennünk.
- Igen,

Ben ezt erőlteti, de mi ketten már
megállapodtunk, hogy el kéne mennem.

Ben nem azt mondta, hogy te maradj,

hanem azt,
hogy nekem is el kéne mennem New Yorkba.

- Mi?
- Változtatnunk kell a szokásainkon.

De nem erőltetlek.

- És mi lesz Rubyval?
- Őt is magunkkal vihetjük.

- És az iskola?
- Elvisszük a tanulnivalót.

De te döntsd el, hogy mi is menjünk-e.

Talán azzal, hogy ott vagyunk,
másképp látod majd a helyzetet.

De te boldog vagy Buradeenában.

Attól még nem kell itt megrekednem.

Csak azt mondom, hogy
mindketten ott lehetünk Rach mellett.

És hazajöhetsz, amikor akarsz.

Lássuk, hogy mi lesz belőle!

Épp az utolsó pillanatban.

Alighogy megérkeztünk a repülőtérre,
elfolyt Rachel magzatvize.

Lélegezz! Csak lélegezz!

Kérsz egy kis vizet?

- Nem!
- Jó.

- Kérek!
- Jó.

- Nem. Nem tudom.
- Rendben.

- Nem tudom.
- Nagyon jól csinálod, édesem.

Úgy örülök, hogy itt vagy.

- Nem is lennék máshol.
- Annyira örülök, hogy nem...

- Én nem...
- Nem vagy.

- Bármire is gondolsz, nem vagy.
- Egyedül.

Nem vagyok egyedül.

És apa is itt van. Annyira boldog vagyok.

- Nekünk is nagyon fontos.
- Meg kell találnod a célodat.

Csak talán nem épp most.

Hidd el! A fájdalom bölccsé tesz. A célod!

- Jó?
- Jó.

- De ne veszítsd el apát, hogy megtaláld!
- Oké.

Nagyon bölcsnek érzem magam.

Rachel, most újból megvizsgállak.

Rendben?

Semmi baj, édesem.

Aludnod kéne.

- Keresek neki egy ágyat.
- Rubes?

Már 15 órája tart. Biztos hamar meglesz.

Láttam már ennél sokkal hosszabb szülést.
Dőlj le egy kicsit!

Majd itt, köszönöm.

- Ne aggódjon miatta!
- Ez annyira Krokodil Dundee-s.

"Az nem kés. Ez a kés!"

Ettől egész jó napom lett.

Ez béna volt.

De büszke vagyok rá.

Ügyes kislány! Ez az! Bravó!

Abbahagyhatnánk? Biztos, hogy ez
nem normális szülés!

Soha nem is akartam gyereket.

Dehogynem.

Kell, hogy legyen
valami hatékonyabb módszer.

- És most még egyszer nyomjon!
- Nem megy!

De igen! Gyerünk!

Lélegezz! Ez az.

- Jól csinálod.
- Tökéletes.

Ügyes vagy! Mindjárt kint van.
Csak tartsd ott!

- Tartsam?
- Semmi baj! Semmi baj, édesem!

Rachel! Már látom a haját.

Anya!

Jó, most szép lassan,
piciket nyomj, és lélegezz!

- Lélegezz!
- Tökéletes. Kint van a feje!

A vállai is kicsúsznak, nyomj egy nagyot!

Kész vagy? Nyomj!

És megszületett!

Sikerült!

- Jól van?
- Isten hozott a világban, csöppség!

- Jól van a baba?
- Nyugi!

Tökéletes kislány.

Itt a baba!

Szia, gyönyörűség! Köszönj a nagyinak!

- Csípj meg, Linda!
- Ki?

Hosszú történet.

Csípj meg nagyon erősen!

Csodálatos!

Látnod kéne! Gyönyörű kislány.

De ne most.

Ne most.

A lányunknak gyereke lett.

A mi lányunknak.

Bármi is legyen a problémánk,
együtt fogjuk megoldani.

És veled együtt
fogom megtalálni a célomat.

Mert szeretlek, Dave Rafter.

Végre mosolyogsz!

Végre.

Hiányoztál.

A H oszlopban látható az,
ami minden héten megmarad.

Igazad van, nagy a pazarlás.

Rendelj kevesebbet úgy,
hogy megmaradjon az ételválaszték!

Jó ötlet.

Bocs, ezt fel kell vennem.

Apa!

Ez igen, Rach! Nagybácsi lettem!

Szuper!

Jó hírem vannak, nagypapa.

- Igen?
- Új taggal bővült a Rafter-család.

- Fiú vagy lány?
- Kislány.

Több szerencsét legközelebb!

- Nem mondhatsz ilyet, nagypapa.
- A lányoknak esküvőt kell fizetni.

Ne érts félre,
semmi pénzért nem adnám a mi Julie-nkat.

Nagypapa most politikailag nem korrekt.

Kettő.

Három.

- Öt, hét...
- Várj, nagypapa!

Hét...

Fejezd be a számolást,
amíg ki nem érünk a vécére! Gyere!

- Tizenhét, tizenkilenc.
- Gyere!

Mi jön 19 után?

Tizenkilenc...

- Majd elmondom, ha odaértünk. Gyere!
- Tizenkilenc...

Tizenkilenc!

Gyönyörű baba.

Az nem egy baba, ez egy baba.

Belsős vicc.

- Mennünk kéne.
- Igen, hagyjuk, hogy aludj egy kicsit.

- Nélküled nem sikerült volna.
- Jó kis csapat vagyunk.

Igen.

Bocs, hogy egy ideig
szem elől tévesztettem ezt.

A következőnél, már ha lesz,
azonnal szólj nekünk, amint megtudod.

- Rendben.
- Különben nagyon megjárod!

Gyere ide!

Pihend ki magad!

Mi a véleményed, Rubes?

Minden oké, azt hiszem.

- Nem tűnsz túl lelkesnek.
- Aranyos baba.

Szia!

Alig aludt.

Ki az a Linda?

Amikor Indiában voltam, a Tádzs Mahalnál,

át kellett menni egy kapun,
hogy megnézhesd.

Amint beléptél, meseszép látvány
tárult eléd. Lenyűgöző.

Szóval ott álltam,
és valaki megszólalt mögöttem.

"Te jó isten! Csípj meg, Linda,
tényleg itt vagyok!”

Egy batikolt pólós, harsány turista
mondta ezt a barátnőjének.

"Csípj meg, Linda!"

Nem hallottam még
ennél jobb reakciót az élet csodájára.

Ebben benne van minden.

Holnap találkozunk.

"Tényleg itt vagyok."

Szivart, Nathan bácsi?
A legjobb, amit Buradeenában találtam.

- Haver...
- Igazából az egyetlen.

Köszönöm! Anya azt mondja,
állati cuki baba.

- Akkor nem rád hasonlít.
- Szerencsés kislány.

- Azt hiszem.
- Bővül a klán! Gratulálok!

- Kösz, Tess.
- Mit szólsz hozzá, Eddie?

- Remélem, idehozzák.
- Szeretnéd? Azt hiszem, így lesz.

Nézzétek meg!

De cuki!

Minden cinikus elolvad
egy újszülött látványától.

- Te nem vagy cinikus.
- De szép kisbaba!

Még nem láttál a rossz napomon.
Tényleg gyönyörű csöppség.

Küldj neki egy virtuális ölelést tőlem!

Rendben. Gyere, fiam!

- Ezt küldd el Ben bácsinak!
- Jó!

Itt anya. Ne tedd le! Rég beszéltünk.

Egy barátom lányának most született
gyereke, és azt gondoltam...

Azt gondoltam...

Halló!

Halló!

- Mi legyünk a keresztszülők?
- Igen.

De mi itt vagyunk, és nem veletek.

Gyakrabban fogok hazajárni.
A keresztelő biztosan ott lesz.

Ismerni fog benneteket.

Még azt is fel kell fognunk,
hogy mi leszünk szülők.

Láttalak benneteket Rubyval és Edwarddal.

Senki másra nem bíznám Louise-t.

-Louise?
-Aranyos név.

A nagyi szemét örökölte.

Nagypapa teljesen odalesz.

Én is, ha vállaljátok.

Örömmel vállaljuk.

Ugye?

Hát persze!

Ez azt jelenti,
hogy én lettem a kis kedvenc?

Boldogan lemondok a koronáról.

- Köszönöm.
-Nagyon szívesen.

- Pá!
-Szia!

Hahó! Még mindig nem tudsz aludni?

- Nem.
- Hozhatok valamit?

- Egy kis meleg tejet?
- Nem kérek.

Szólj, ha kell valami!

Miért csináltok úgy,
mintha ez lenne a legjobb dolog?

- Mi?
- A kisbabák.

Nem látjátok, mibe születnek?

Sok-sok szeretetbe, édesem.

A világra értettem.

Mi lenne az emberiséggel,
ha mindenki így gondolkodna?

Talán jobb lenne mindenkinek.

A túlnépesedés az egyik probléma.

Nem az a megoldás,
hogy nem szülünk többet.

Akkor mi? Úgy tűnik, senki sem tudja.

Édesem, ne olvass ilyen ijesztő cikkeket!

A homokba dugjam a fejemet?

- Ha így feldühítenek...
- Mind dühösnek kéne lennünk!

Félek.

Mindenkinek félnie kéne.

Hát... Csak jobban kell igyekeznünk.

- És igyekezni fogunk?
- Te igen.

- Mind igyekezni fogunk.
- Te is?

- Hát persze.
- Becsszó?

És egyszer csak rádöbbentem.

Becsszó.

Túl sok csatorna van.

- Mit csinálsz?
- Kutatást végzek.

Támadt egy fura ötletem. Nagyon fura.

Miről?

Hogyan tartsunk be egy ígéretet.

Hogyan legyen célunk.

Csodálatos, hogy az apró pillanatok
hogyan tudnak összeállni,

hogy egy óriási dologhoz
vezessenek minket.

Kutyakaki-művészet.
Az első környezetvédő aktivista tettem.

A nők és az oktatás régimódi szemlélete.

"Egy lány tudjon gépelni, gyorsírni,
és vezessen háztartást."

Anyám mondta, Isten nyugosztalja.
Irigylem a generációdat.

Köszönöm.

És a lányod éleslátása.

Meg kell találnod a célodat.

És a kirakós darabjai a helyükre kerültek.

Kilenc hónappal, egy egyetemi
előkészítővel és egy keresztelővel később

fenntarthatóságot fogok tanulni
az egyetemen.

"Csípj meg, Linda! Tényleg itt vagyok."

Megkezdem a hároméves tanulmányaimat.

A válasz végig ide vezetett.
Ki gondolta volna?

Annyira izgulok, és annyira félek!

Dave teljes mértékben támogat.

RAFTER VILLANYSZERELÉS

Ez velünk volt
az utolsó nagy utazásunk kezdetén.

Az autós kiránduláson.

De aranyos!

És milyen szentimentális!

A szentimentalizmussal semmi baj.

Semmi.

Ezt a keresztelő is bizonyította.

Az érzelmek tengere.

Rachel szereti a lányát,
és mi még jobban szerettük a mi lányunkat.

Ruby Rafter eredeti műve
a központi helyre került.

A sok Guggenheimbe tett látogatásunk után
Ruby megállíthatatlan lett.

A kép címe: "Louise".

Apa örül, úgy látjuk. Reméljük.

Romlik az állapota.

A következő esküvő.

Dave tanúja. Rendkívül büszke.

A két legjobb barátnőm
jól kijön egymással.

Ben A három testőrnek hív minket.

Nathant Rafter-énje
segíti át a nehézségeken.

Szüksége is van rá.

Nem tudom, mi van Nathan és Anna között.

Eddie reméli, hogy ő tudja.

Anna a keresztszülők támogatására jött.

Ben és Cassie változtatni akartak.

Az örökbefogadással nevelőszülőkké váltak.

Rázós kezdet. Garth.

Carbo a nemesebb cél
érdekében streamingel,

és eközben megduplázta a követői számát.

Itt voltunk hát, mind együtt, hogy
nevet adjunk a legújabb Rafter-szülöttnek.

A mi családunk. Összetartozunk.

Köszöntök mindenkit! Azért gyűltünk egybe,
hogy Louise Julie Raftert

megkereszteljük Krisztus közösségébe.

Mielőtt elkezdenénk, imádkozzunk!

Egy gyerekekhez méltó világért.

Nézz csak rám, anya! Egyetemre járok.

Vigyázz, nagyi!

Bár itt is lesznek kihívások.

De ez már egy másik történet.

A feliratot fordította: Szíjj Julianna

Kreatívfelelős
Csonka Ágnes